2014. február 12., szerda

Teréz anyától

Teréz anya: A hallgatás értéke

  •  
"Uram, állíts szájam elé őrséget,
és ajkam kapujához rendelj védelmet"
(Zsolt 140,3)

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.
a hallgatás szelídség.
A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítész, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.
A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.
A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.
A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő
neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.
A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"
a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)

www.kaposvarmost.hu egyik számomra kedves blogbejegyzése

"Ha elváltok, még órákig érzed. S mikor újra meglátod, meglep. Olyan, mintha mindig elfelejtenéd, s aztán mikor meglátod, újból beleszeretsz. Újból és újból első csókot kapsz. Talán ezért nem szűnik a feszültség." 
(Fekete Hajnal)

2014. február 8., szombat

Pápa után,újra itt

Olyan szinten feltöltött ez a majdnem egy teljes nap a Drágáimmal, hogy ez a dallam fejezi ki leginkább a hangulatom! :) És hamarosan újabb napok, csaknem egy teljes hét jön majd, amikor még több ölelés, még mélyebb baráti beszélgetések, még több Szerelmemmel töltött idő lehet enyém! A távolság megtanított értékelni a kapcsolataimat. Hogy nagyon kell szeretni, erősen kell ölelni, szorítani, bátorítani a másikat, de soha túl görcsösen vagy szorosan, hisz meg kell hagyni a másik mozgásterét is. Nagyon jó volt újra látni, átölelni fogadott Öcsémet, Csepit, Janezt, Tamást, és külön öröm volt "beesni" egy fél napra az én Kincsemhez, átölelni, és újra (már sok ezredjére) a szemébe nézve közölni vele, mennyire szeretem. Éppen egy éve, tavaly február első napján költöztem el Kaposvárra, nagy könnycseppek és sóhajtások követték utamat ide. És eltelt egy év, nagyon sok dologban megváltoztam, de alapvető jellemem nem változott, láttam sok dolgot, de egyre inkább azt érzem, hogy a város nem nekem való. Hiányoznak ezek a nagy ölelések, jó dolog az egyedüllét, tényleg az, de nem hosszú távon. Magamra találtam, most aztán szeretnék családot találni, Kedvesemmel, pici babával, babákkal, ha Isten is jónak látja. Ahogy járok itt a városban, sokszor azt érzem, senki nem ért meg. Beszélgetések, tanácsok, sajnálkozások, és mégis: mintha falra hányt borsó lenne. Aztán jön egy telefon, egy mindennapos, mert jaj nekem, ha nem tudatom hogylétem az én jó anyámmal, és máris minden félelmem, fájdalmam, honvágyam elszáll a hideg téli széllel... :) Áldom Istent, hogy így támogat egyedüllétemben, társas magányomban! Köszönöm!

2014. február 1., szombat

Megbékéltünk...

Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon. Bizony, ostoba voltam és igen nagyot tévedtem. ........... Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni.
1 Sámuel 26,21.25. 

2014. január 24., péntek

Kedvenc költőm egyik szép verse

Mózes számadása

Miután lejöttem a hegyről Uram…
Hol is Veled beszéltem a csendben, ki vagy a Jóság! –
Ők tobzódtak a völgyek alján. – El nem mondhatom, hogy ott mi volt.
Magának hamisságból épített fel várakat a nép,
De még az inge szövetét is csalafintaságból szövé.
Nem bíztam én ott semmiben se, – nem a gyermekben ki megfogant…
(De már ahogy megnéztek a nők is… ama kőtáblákat cipelő öreget,
Egy már haragra is erőtlen aggastyánt, aki akkortájt valék… –)
De minden egyéb is, mi ottan élt, rajzott, vagy sarjadott a tág mezőn,
A gyűlölettől volt annak förtelmes az ereje.
S egy új világ épűlt fel így világod ellen, amíg távol volt szemem
S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga.
Meg kellett törnöm végül is, így volt megírva rólam, fáradt voltam én!
S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy világot, úgy, mint egykoron, –
S jajonganom megint akár a szél, vagy átüvöltenem az éjszakát…
S bizony már ehhez vén valék Uram. –
S így törtem hát el szegény kőtábláidat
S ígéretednek földjét is majd így nem láthatom.

2014. január 22., szerda

"Sodródni kell az élettel!"

A kóruspróba után nem tudtam már elmenni az imahét mai alkalmára,így elmentem moziba. Nagyon közel állnak hozzám az ilyen jellegű filmek. És ha már a testi öleléstől távol is vagyok,most kaptam egy nagy adag lelkit. Van egy mozzanat,amikor az apa közel engedi (végre) magához háborúból hazatért,sérült fiát...Ott majdnem kicsordult a könnyem,mert eszembe juttatta,amit minden egyes nap meg kell szenvednem magamban,a szüleim közelségének,szeretetének és ölelésének hiányát. Ez ma egy nagyon szép film volt. Tartalmas,építő. Van az én mostani (egy éve tartó) vekengésemben valami gyönyörű, valami keserédes,amire jó lesz majd később visszaemlékezni,tudom. De ettől függetlenül most nagyon rossz. Közel a 30hoz,most érzem legjobban és legmélyebben,mit adott nekem ez a pár év,mennyi szeretetet,biztatást,simogatást és erőt kaptam otthon,az otthoniaktól. Senki nem érti ezt,ha belegondolok. Még a Párom sem. Hogy is értené,hisz ő még szülőjével és húgával él egy fedél alatt. Én meg itt vagyok,minden szerettem szétszórva az országban: családom Szabolcsban,500 km-re innen,(egész pontosan 490),barátaim Pápán,szerelmem is Pápán. De látom már a végét. Látom azt,hogy lesz ez még több,lesz még részem szüleim ölelésében,még ha most nincs is. Ebben nem változom meg soha. És már nem érdekel, ki mit gondol rólam emiatt. Elmúlt életemben a "hagyjatok már érvényesülni,szárnyalni akarok,szabadon" érzése,gyökereim vannak,kötődöm valahová,ami nem Somogy,de még csak nem is a szomszédos régiók egyike. Tudom,hogy lesz még részem ölelésekben! Hiszem,hogy az én szerető Istenem megadja ezt nekem. 

Őszi borongós

 Minden, mi emberé, szélfútta hatalom. Ma tiéd, holnap enyém, ingatag alapon. A kicsiny naggyá vágyik, a nagy újra gyermek lenne, örül egyik...