A hála,amit érzek,akkora gócot képez a torkomban,hogy már fáj.De bárcsak minden így töltene el a jövőben!! Csodás karácsonyi ünneplésen vagyok túl.Vagyis nem vagyok túl rajta,mert még mindig mélyen bennem él minden,amit megtapasztaltam.Egy ekkora városban,Kaposváron.És most maradt az izgalom,a "hogyan tovább?" kérdése,amire már kaptam egy lehetséges választ,de annyi minden visszatartana az "igen,ezt akarom,semmi mást" választól.Mert a szívem hol ide,hol amoda húz...cibál...De tudom,hogy van,aki segít!!! És ez máris megnyugtat :) Jó helyen van az életem,a lehető legjobb helyen és kezekben.ÉS nem:ez nem kegyes rizsa.Ez a megélhető,átélhető valóság!!! 

 Figyelned kell a jelekre, hogy odaérjél. Isten a világában minden ember számára kijelölte az utat.  (Paulo Coelho)

Vajon melyik az enyém? Honnan vehetem észre, hogy rossz úton járok? Abban biztos vagyok, hogy van saját utam. Az viszont már kérdéses, hogy azon járok-e?... Nem érdekel a mások útja. Nem kacsingatok semmilyen más irányba. Nem érdekel a szomszéd fűje, ha zöldebb, ha dúsabb, akkor sem.És ez így van rendjén. De mi van akkor, ha két út összefonódik? Ha egyiknek nincs maradása és a másikat is vinné magával, szinte már rántaná maga után? ... Érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért? ...