Kezdetben

 

Isten kezdete

Az ember kezdete

A te kezdeted

Karácsony előtt döbbentem rá újra, már sokadjára, hogy egy nagyon fontos szó: KEZDETBEN, két meghatározó helyen: az első bibliai könyvben és János evangéliumában is szerepel. Mindkettő rögtön az első szó az említett könyvekben. Szeretünk az év első hónapjában ezzel a szóval foglalkozni. A kezdet mindig újat jelent. Lehetőségeket, áldásokat, reményt. Újat. Ma három kezdetről szeretnék előttetek beszélni.

Az első Isten kezdete, mely semmitől nem függ, nincs semmi azt megelőző dolog. Isten kezdete mindig tiszta, őszinte, s nem azért létezik, mert valaki kérte, akarta, kierőszakolta, hanem mert a legnagyobb, maga Isten, így látta jónak.

Isten kegyelme a folyamatos kezdet.

Isten kezdete olyan üres lap, ahol az előző lap lenyomata nem látszik. Mikor még iskolás voltam, különösen a nagyméretű üres füzetem nézett ki úgy, hogy még a harmadik oldalon is átütött az, amit az első oldalra írtam. Másnak talán nem tűnt fel rögtön, engem mégis nagyon zavart. Nem használt se radír, se más, a nyom ott maradt. Isten kezdetében meg hasonló sincs. Ha ő újat ígér, nem a régit toldozza, hanem teljesen tisztát, újat ad. Kezdetben Isten teremt. Cselekszik. Szól és tesz. Ezzel indul minden. Ezzel kezdődik a világ története, mert

A kezdet Istennél mindig cselekvés is.

Nem tanakodik, nem mérlegel, hogy egyáltalán megéri itt bármit tenni, akarni? Kell nekem plusz teher? Isten nem mérlegel, ahogy mi emberek gyakran tesszük, Ő dönt. Az emberért, az ember mellett dönt. A világért, a világ mellett dönt.

Nem tudom erről a folyton cselekvő Istenről úgy beszélni, hogy ne jusson rögtön eszembe a sokszor olyan nehezen és rosszul cselekvő ember. Nehezen, mert a mi kezdetünk sokszor más valaki aktivitását igényelné. Isten nem vár másra. Újat ígér és el is hozza. Megcselekszi. A mi kezdetünk sokszor csupán üres ígérgetés, hogy majd 2025. Január 1-től minden más lesz, csak üsse el az óra az éjfélt, majd én megmutatom mindenkinek! Aztán senki nem változik, mert a szavakat nem kíséri más, csak az álmodozás. Cselekedet biztosan nem.

A kezdet Istennél mindig valami a semmiből.

Creatio ex nihilo, ahogy a teológia első évében megtanultam. Ő képes erre. Mi pedig még az ellenkezőjét produkáljuk folyamatosan: ahol Isten épít, újat ad, ott mi hamar rombolunk, mintha szükségszerű lenne mindent visszaépíteni az életünkben. Isten a semmiből teremt magának egy világot, benne mindennel, ami kedves a szemének, amiben Ő gyönyörködni tud, mi pedig a mindenből képesek vagyunk pillanatok alatt semmit előhozni. Így volt ez az első emberpár életében is. Kaptak képzeletben egy hatalmas fehér lapot, amire annyi szépet rajzolhattak! Ők pedig egyre csak a lap közepére rajzolt tiltott fát nézték, egy idő után minden más a lapon elhalványult, s amit korábban említettem, hogy átüt a rajz akár három oldalon keresztül is, most is így lett, de ez már nem csupán őket szomorította el, hanem Istent is. Így lett a mindenből semmi. Pedig Isten épp fordítva álmodta meg és hozta létre: a semmiből a mindent.

A kezdet Istennél azt jelenti, hogy Ő abban mindig jelen van.

Örök jelenlétét takarja az, hogy Jánosnak ezzel indul a könyve: Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt. Maga Isten volt az Ige. Ebben a Kezdetben minden adott ahhoz, hogy csakis áldásokban folytatódjon és teljesedjen be a kezdés.

Istennél ilyen a kezdet. Az embereknél egészen más. Egyetlen kérdésem marad a mai nap vége felé közeledve: milyen a te kezdeted? Ha a január elseje nem is volt éppen olyan, mint amire vágytál, a holnapi nap is egy új kezdet. Az még lehet más, tiszta, szép, Istennek kedves. Ugye teszel érte, hogy a te kezdeted hasonlítson Istenéhez?

Kezdd újra, de már Vele és Benne! Hadd dobbanjon Isten szíve a tiéddel! Hadd simítson keze a tiéddel! Hadd szólaljon meg hangja a te hangodon keresztül! Hadd lépjen Ő eggyel közelebb a másikhoz, a felebaráthoz a te lépéseden keresztül!

Légy ebben te magad Isten partnere! Ámen

Alma és kegyelem

Bicikliút mellett, egy ház előtt, kosárban, gyönyörű almák halomban, a kosárra ráírva: ingyen elvihető. Néztem egy darabig, később is jártam arra, senki nem vett belőle. Ingyen nem kellett, mert ami ingyen van, az gyanús. Pedig nagy szeretettel tették ki a kosárral teli almát, és akik arra jártak, és észrevehették, boldogan élhettek volna az üdítő lehetőséggel, az augusztusi forróságban. Ehelyett „megúszható” módon vettek almát a piacon; mert ingyen nem kell, drágán sem kell, hanem úgy „megúszható” módon, kifizethetően, aztán el van rendezve a dolog. Valahogy így vagyunk az Isten kegyelmével is: - ingyen nem kell, mi van ma ingyen, ez megbotránkoztató; - de kifizethetetlenül drágán sem kell, ez is értelmezhetetlen; - hanem egyezzünk meg Uram, úgy „piaci” áron, úgy kifizethetően, megúszható módon; adsz, mi megadjuk a „piaci” árát, aztán minden maradjon a régiben, hagyjuk egymást békén. Ezzel a lelkülettel azonban megtagadjuk az Urat!