Normális emberek

 Jön majd a könyv is. De addig....

Karantén

Péntek óta karanténban vagyunk. A férjem, a lánya és én. Bezárva 55 négyzetméteren. A lány pénteken lett pozitív, a férjem ma reggelre, az én tesztem meg csak holnap készül el, de se íz, se illat, semmi. Csak a szűnni nem akaró fejfájás meg ez az érzékvesztés. Érdekes helyzet. A férjem alig beszél hozzám,pedig össze vagyunk zárva. Egyébként se beszél sokat hozzám, mert szerinte én túl sokat fecsegek (van benne igazság), de most 3 napig még beszélni se volt ereje, kedve. Napokig szenvedett a lázzal, most végre jobban van, már nassolni is van kedve. A lány persze hamar túltette magát a covidon, beszél egész nap, intézkedik, a szokásos, mint egy gyorsan gyógyuló 16 éves. Mi meg itt szenvedünk. Hiába, tényleg mindenki másképp reagál erre a járványra. 

Laci atya

 Ahol az ő nevében ketten együtt vannak, Jézus is ott van. 
Amikor közösen ugyanazt kérik, meghallgatja imájukat. 
Kettőn már látható az egymás iránti szeretet is. 
A kereszténység közösségi műfaj.

kép