Nagyon passzol a mai hangulatomhoz.Bár azért voltam zaklatott is,és még vége sincs a napnak...Túl sok dolgom lenne,ezért inkább bele sem kezdek...De nem tologathatom magam előtt egyiket sem sokáig...Hiányzik az a sunshine on his face,hiába van meg a sajátomon...Nagyon hiányzik...De dolgozik...Ahogy telnek az évek,egyre nehezebb várni...Várok az iskola befejezésére,amihez már tényleg kicsi hiányzik....Várok arra,hogy kimondhassam végre a boldogító (!) igent annak,aki akarja is,nem csak hiteget,egyszóval Neki...Várok az anyaságra, vágyva várok rá,még mielőtt kifutnék az időből...Várok valami ragyogó csodára,bármire,csak jöjjön már...Advent közeleg,így aztán meg különösen is vágyva várok....Úgy látszik,örökös várakozás az egész élet...Már csak a türelem hiányzik....Napi imatéma...(Mindennapi imatéma)....

az otthon...

Bátyám kedvese fényképezte le a "csupán" 490 km-re levő szülőfalumat,és amint beállítottam borítóképnek,elöntöttek a könnyek..Szégyen,nem szégyen,nehezen maradok kemény,ha arra gondolok,hogy az otthon tényleg ott van,ahol szeretnek...Záporoznak a könnyek,még most is,de muszáj leírnom...Mert nincs ettől jobb hely a világon sehol.Voltam Velencében,Svájcban,láttam a Mount Everestet is,de soha Ilktől szebbet és szívemnek kedvesebbet nem! Azt hiszem,a szívem örökké Ilken ragadt...És ez így van rendjén...

EGY a szükséges dolog. Elég baj,hogy sokszor kimegy ez a fejemből. Ha többet agyalnék azon,hogy mi lehet Isten terve az életemmel vagy épp a majdani házaséletemmel...biztosan nem fájna úgy,ha megszólnak. Nehéz félretenni az emberi sérelmeket.Nehéz úgy készülni akár egy áhítatra is,hogy abban ne legyenek ott a sértődött indulatok. Pedig EGY a szükséges dolog. De a két asszony közül ezt is csak az egyik tudta.Remélem,én olyan asszony leszek,aki soha nem fogja elfelejteni,mi ez az EGY...