Én

Ki minek gondol.....

gondoljon csak annak! :)

Nyomja szívem

Nyomja szívem a bánat-

nem láthatom anyámat.

Nyomja szívem a hiány-

de jó lenne oldalán.

Nyomja szívem a hála-

Istenemhez kiáltva,

s kérve Őt, hogy folyvást áldja,

lépteit hűen vigyázza,

borítsa el kegyelme árja!

Nyomja szívem az öröm,

azt, hogy élhet, köszönöm.

S közben elhagy a bánat,

jön helyére... csodálat:

nincs már szívem félelmére

nézni bánatom helyére,

hiszen Isten erőt ad,

megmutatja: sokra tart.

Kevésből is ad Ő bőven,

boldogan fogadom Tőle.

Nyomja szívem... alázat,

köszönöm a hazámat!

Van helyem és kenyerem,

jóságod szemlélhetem!

Jó itt, mert TE megnyugtattál,

szolgáid közé fogadtál,

Van még más, mi szívem nyomja,

de azt csak Isten s az Egy tudja,

ki szívem-lelkem elrabolta.

Szerelem, hűség és vágy,

nyomja szívem, mégsem fáj.

Jó így, maradj, légy velem,

s áld meg minket, Istenem!

Nyomja szívem a hála,

Isten, béke, imádat,

testvér, barát, szerelem,

jóság, hűség, félelem,

alázat és csodálat.

Nyomja szívem a világ,

s közben hála járja át.

bármi jöhet, elfogadom,

Uram, köszönöm, hogy vagyok!

Te tartasz meg épségben,

testi- lelki egészségben,

olyan jó, hogy vagy nekem,

áldj meg, segíts, Mesterem!

Bolond?

Bolond, ki földre rogyván

felkél és újra lépked?

Bolond, ki a Felségnek

hálát adva hajt térdet?

Bolond, ki gyalázatban

megmarad alázatban?

Bolond, ki tud még hinni,

bénához lehajolni?

Bolond, ki porba hullva

Vággyal tekint a múltba?

Bolond, ki árvaságban

Hisz még a szép családban?

Bolond, ki verejtékkel

Keres fiainak étket?

Bolond, ki másként érez?

Bolond, ki ilyet kérdez?

Ne légy mohó!

Minden kép mást jelent.Mindenkinek mást.Ebben én a mohóságot látom.Gyerekként mindig azt vártam,mikor cseppen le az utolsó vízcsepp is a faágról,levélről.Sőt,egyik kedvenc elfoglaltságom a jégcsapokhoz kötődött. :) Érdekes,hogy hiába telnek az évek,20 évvel később is megmarad néhány dolog,talán beidegződésként. Ha havazik,még ma is megállok az utcán szájtátva,hátha sikerül elkapni egyet-kettőt.Van,amiből nem lehet kinőni.De a mohóságot nem szeretem.Pedig igen mohó tud lenni az ember.Minden tekintetben.Most a kapcsolatomban érzem leginkább ezt a mohóságot.Szorítani,kiélvezni az utolsó együtt töltött napokat,görcsös mohósággal magamhoz ragadni valamennyi érzelmes pillanatot,mert nem tudom,mikor lesz újra részem ebben.És ez fájó mohóság.Kilátástalanság,de reményteljes.Tudom,hogy minden a legjobban alakul majd,mert életem a legjobb kezekben van.De nehéz a búcsúzás.Még ha csak ideig-óráig való is.Sosem tudtam elbúcsúzni-sosem úgy,ahogyan szerettem volna.Ezért az utazásom is magányos lesz.Nem akarom,hogy búcsúzni kelljen,ne kísérjen ki senki!Így is épp elég nehéz lesz.De a szerelem,s az a hűség, a bizalom,ami mögötte van,erősebb,mint a félelmem. 

Püspöki gondolat

 A hit próbája, hogy félre tudunk-e állni, és készek vagyunk-e már nem fontoskodni és nem lábatlankodni sehol, ugyanakkor szívünk utolsó dobbanásáig tudunk-e csendes és hasznos, nem pedig csüggedt életet élni. 

Szüntelen...

Hogyan tovább,Istenem?

Elkészítetted helyem?

Miért ilyen vak szemem?

Reménykedem.Szüntelen.

51.zsoltár

Ismerem jól gyarló voltom,

Mégis eléd járulok.

Kegyelmedben bízom, s vallom:

Nálad megnyugvást kapok.

Mert ha Te meg nem gyógyítasz,

Hasztalan az életem,

Hajszolhatok földi kincset,

Kedvem másban nem lelem.

Teremts bennem tiszta szívet,

Mely el nem téved soha,

Tudja kihez, hová térjen:

Te vagy örök gyámola!

Tisztogass bár bajjal engem,

Nincs már másban vigaszom:

Örök élet-készen vár rám,

Országod az otthonom.