2014. január 24., péntek

Kedvenc költőm egyik szép verse

Mózes számadása

Miután lejöttem a hegyről Uram…

Hol is Veled beszéltem a csendben, ki vagy a Jóság! –

Ők tobzódtak a völgyek alján. – El nem mondhatom, hogy ott mi volt.

Magának hamisságból épített fel várakat a nép,

De még az inge szövetét is csalafintaságból szövé.

Nem bíztam én ott semmiben se, – nem a gyermekben ki megfogant…

(De már ahogy megnéztek a nők is… ama kőtáblákat cipelő öreget,

Egy már haragra is erőtlen aggastyánt, aki akkortájt valék… –)

De minden egyéb is, mi ottan élt, rajzott, vagy sarjadott a tág mezőn,

A gyűlölettől volt annak förtelmes az ereje.

S egy új világ épűlt fel így világod ellen, amíg távol volt szemem

S megdönthetetlen állt előttem, mint az éj maga.

Meg kellett törnöm végül is, így volt megírva rólam, fáradt voltam én!

S a vállaimmal kellett vón kivetnem négy sarkából mind e nagy világot, úgy, mint egykoron, –

S jajonganom megint akár a szél, vagy átüvöltenem az éjszakát…

S bizony már ehhez vén valék Uram. –

S így törtem hát el szegény kőtábláidat

S ígéretednek földjét is majd így nem láthatom.

2014. január 22., szerda

"Sodródni kell az élettel!"

A kóruspróba után nem tudtam már elmenni az imahét mai alkalmára,így elmentem moziba. Nagyon közel állnak hozzám az ilyen jellegű filmek. És ha már a testi öleléstől távol is vagyok,most kaptam egy nagy adag lelkit. Van egy mozzanat,amikor az apa közel engedi (végre) magához háborúból hazatért,sérült fiát...Ott majdnem kicsordult a könnyem,mert eszembe juttatta,amit minden egyes nap meg kell szenvednem magamban,a szüleim közelségének,szeretetének és ölelésének hiányát. Ez ma egy nagyon szép film volt. Tartalmas,építő. Van az én mostani (egy éve tartó) vekengésemben valami gyönyörű, valami keserédes,amire jó lesz majd később visszaemlékezni,tudom. De ettől függetlenül most nagyon rossz. Közel a 30hoz,most érzem legjobban és legmélyebben,mit adott nekem ez a pár év,mennyi szeretetet,biztatást,simogatást és erőt kaptam otthon,az otthoniaktól. Senki nem érti ezt,ha belegondolok. Még a Párom sem. Hogy is értené,hisz ő még szülőjével és húgával él egy fedél alatt. Én meg itt vagyok,minden szerettem szétszórva az országban: családom Szabolcsban,500 km-re innen,(egész pontosan 490),barátaim Pápán,szerelmem is Pápán. De látom már a végét. Látom azt,hogy lesz ez még több,lesz még részem szüleim ölelésében,még ha most nincs is. Ebben nem változom meg soha. És már nem érdekel, ki mit gondol rólam emiatt. Elmúlt életemben a "hagyjatok már érvényesülni,szárnyalni akarok,szabadon" érzése,gyökereim vannak,kötődöm valahová,ami nem Somogy,de még csak nem is a szomszédos régiók egyike. Tudom,hogy lesz még részem ölelésekben! Hiszem,hogy az én szerető Istenem megadja ezt nekem.

2014. január 21., kedd

A kormány és egyebek

A kormányt 10 óra 10 percnél fogod!

Attól, hogy egy nagy kocsi miatt a gyalogos takarásban van a zebránál, neked még lassítani kell, hisz bármikor leléphet.

A 40-es tábla nem azért 40-es, hogy 39-cel nyomd a gázt. Az a felső határ, nem az ajánlott sebesség.

SIKK-es elindulás: sebességbe kapcsolsz, irányjelző (balra, nyilván), körülnézel, KÉZIFÉK.

(folyt.köv.)

2014. január 20., hétfő

Szikszai Béni

MINDIG VELED, URAM

Hallgatni hosszan, mélyen sokat,

hagyni beszélni másokat.

Uram, add nékem ezt a kegyelmet,
halk csendes szivet, engedelmet.
Ne járjak testi tűztől hajtva,
mikor a tettet csak test és vér hajtja.
Igéd igéri, s óhajtja lelkem:
indulsz előttem, mikor mennem kell.
Hisz idejében felszáll a felhő,
és a kegyelem mindenkor eljő,
amely léptemet utadon viszi,
ha azon járok, kegyelmed teszi.

Fogjad hát kezem, indits, ha kell,

mert Veled járva

szívem vidáman énekel.