...ami eszembe jut: hála. Nem a magány, nem is a távkapcsolat, de még csak nem is a honvágy, amiért 500 km-re vannak a családtagjaim, hanem a hála. Az a mindenkori érzés, amely betölti minden egyes napom. :) Isten szeret! Nagyon szeret! És én erre csakis hálatelt szívvel tudok válaszolni. És alázattal. Mióta Dunántúlon vagyok (2009 ősze), megtanultam értékelni és megélni ezt a fogalmat: alázat. Kellett az iskolába, a tanárokkal és a diákokkal szemben, bár nagyon nehéz volt. És kell most, a szolgálati helyemen, Kaposváron is. Hálás vagyok Istennek mindazért, amit átélhettem, mióta itt vagyok "Somogyországban". És mert hálás vagyok, alázatos is. Számomra ez a kettő összefügg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
„Ahogy az öreg katonák egymást túllicitálva mesélik történeteiket és sorolják sérüléseiket, mi is, amikor megérkezünk mennyei otthonunkb... -
Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Ézsaiás 32,15 Nézegettem a teremtés hete három kulcsszavát. Elbukás. Megtérés. Újjáteremtés. Aztán m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése