Tudom,hiszem,vallom

"Tudom,az én megváltóm él,hajléka készen vár reám..."

Minél több temetésen éneklem, annál biztosabban érzem,tudom,hiszem,vallom. Nagyon féltem attól, hogy temetési kántorként majd elgyengülök, elsírom magam a koporsó láttán, mert nagyon nehezen tudom elképzelni magam gyülekezeti lelkészként, akire bizony a szószéki szolgálatok mellett temetések is várnak... Tegnap is búcsúztunk egy 95 (!) éves nénitől. Alig 15-en voltak jelen. És én egészen közel állva a koporsóhoz, nem éreztem fájdalmat. Körülvett a diadal, a halál felett aratott, végérvényes győzelem öröme, de láttam az emberek arcán a fájdalmat, az elengedés feletti szomorúságot, gyászukat. Csodás dolog az emberi életben a bizonyosság. Bizonyosság abban, hogy fontos vagyok, hogy szeretnek, hogy egy mindennél nagyobb Hatalmasságnak gondja van életemre, sőt: bizonyosság az örök élet felől is! Durván hangzik, de egyre nagyobb lelki erővel tölt el a temetési szolgálat. Úgy tudom zengedezni a búcsú énekeit, hogy magam is beleremegek, és nem csupán a saját hangerőm miatt. Áldott az Isten, aki nem hagy minket a halálban, hanem ÚJ életre kelt, egy teljes, örök életre.

Böjt?

Nekem ilyen. Mert jaj nekem,ha nem mondja ki rám nézve is Krisztus: "Akarom, tisztulj meg!"

Találkozások

Minden olyan találkozás, mely már régóta várat magára, örömmel tölt el. Ilyen csodás ajándékban volt részem, nem is egyben, a napokban. Nagyon hálás vagyok. Hálás és boldog, mert újra láthattam, ölelhettem és megcsókolhattam a Kedvesemet, együtt lehettem egy fél napot a barátaimmal, magamba szívhattam a pápai drágáim szeretetét. 3 hét telt el,mióta Kaposváron vagyok, csütörtökön elutazhattam Pápára, és tegnap délután érkeztem vissza, tetőtéri kis lakomba. Szívből mondhatom: feltöltődtem. Leírhatatlan érzés volt 3 hét után újra az én Egyetlenem szemébe nézni, bár minden nap beszélünk, ez azért egészen más élmény volt. Fogadott öcsikém olyan sokáig szorított magához, hogy már attól féltem, lekéssük az áhítatot. Csepi egyetlen szavában pedig azt éreztem, hogy végre valóban fontos vagyok!! Hogy nem kell attól félnem, hogy csak érdekből keresik a társaságomat. Mert kevés barátom van, de azok igazi barátok. Nem kérek többet. Most nagyon azt érzem, hogy Isten betölti életem áldásaival. Nem érdemlem, és mégis! Csodálatos néhány nap volt ez!

Cselló és zongora

Nem sok dolgot szeretek jobban a zongora hangjánál. Eszembe juttatja azokat az időket, amikor még én is zongorázni tanultam. 10 évesen. Milyen rég is volt. Már bánom, hogy abbahagytam. Jó lett volna igazán jól játszani, de csak gyermekdarabokig jutottam. Az biztos, hogy szeretnék majd egy zongorát.

Az arcod és valaki más...

Egész nap könnyezem a megfázás miatt. És ahogy egyre csak folynak le a könnyeim az arcomon, az egyik pillanatban, ahogy letörlöm az egyik könnycseppet, arra gondolok, vajon lesz-e valaha egy picike élet, egy isteni, apró csoda, aki majd helyettem teszi ezt meg...?... Nagyon sokszor eszembe jut, hogy gyerekként, tiniként, azt gondoltam, 28 évesen már biztosan lesz gyermekem. Ehhez képest... Még férjem sincs, nem hogy gyermekem... Egyetemváltás, szülőkről való leszakadás, Kedvestől való eltávolodás. És emberileg nézve ordítani tudnék a fájdalomtól, hogy még mindig egy helyben topogok, de valami érthetetlen, megmagyarázhatatlan módon hálás vagyok! Mindezek ellenére is. Se saját ház, se az azt jelenlétükkel és hangjukkal betöltő gyerekek, se szerető férj, aki egy hosszú nap után átölel. Mégsem vagyok elégedetlen. Mert ha az lennék, nem tudnám a már eddig is megtapasztalt áldásokat, apró csodákat megköszönni Istennek. Nem szégyen, hogy még mindig tanulok. Nem szégyellem, hogy még nincs családom, mert nekem mindenre meg kell érnem. Mennyire utáltam ezt szót... Érés... Istennek különös gondja van rám. Mert az a hivatás, amit választottam, amire hiszem, hogy Ő akar állítani engem, még vár rám. És ha ezt nem veszítem szem elől, nincs okom a szomorkodásra. Egyedül vagyok. Csend van. 15 napja új helyen, egy idegen városban, ami egyre kevésbé tűnik idegennek és félelmetesnek. És nincs gyerek, nincs férj, még kutyám sincs. De Isten JELENléte betölt. Ez az én böjti időszakom. Tele kérdéssel és a jövőre való rácsodálkozással. És bizalommal. És hittel. És örömmel. És vággyal, hogy mindezeket Istenem megadja majd...A KELLŐ IDŐBEN. Mert irgalma és szeretete igen nagy!

Játszóház a kicsiknek

Ma délután farsangi játszóház volt a kicsiknek a lakótelepi "gyülekezeti házban". Nagyon aranyosak és lelkesek voltak. Mielőtt az arcfestés és farsangi álarcok készítése történt volna, Tiszteletes asszonnyal és kis segítőnkkel,a drága kis Emmával eljátszottuk bábokkal (igen,azért ilyen kis esetlen mind,mert én készítettem őket) Noémi és Gyuri történetét,ami nem is az ő történetük.Sokkal inkább szólt Jézusról és a gyermekekről..."Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket,mert ilyeneké a mennyek országa..."A komolyabb rész után persze a "komolytalanabb" következett,ahol az én kezem is -ujjaimtól egészen a könyökömig- maszatos lett.Valami kis bohócot festett az egyik kislány a kezemre,aztán ugye egyre feljebb merészkedett,de a könyökömnél mondtam neki,hogy köszönöm,elég lesz a szív alakú virágokból. :) Nagyon jó kis délután volt,feltöltődtem. És lassan az egészségem is a régi,bár két teljes napot kéne ahhoz feküdni,hogy tökéletesen legyek. De holnap gyerek istentisztelet és várhatóan még egy délutáni igehirdetés is előttem áll,aminek már most nagyon örülök.

Feels like home?

Maybe.