Nagyon passzol a mai hangulatomhoz.Bár azért voltam zaklatott is,és még vége sincs a napnak...Túl sok dolgom lenne,ezért inkább bele sem kezdek...De nem tologathatom magam előtt egyiket sem sokáig...Hiányzik az a sunshine on his face,hiába van meg a sajátomon...Nagyon hiányzik...De dolgozik...Ahogy telnek az évek,egyre nehezebb várni...Várok az iskola befejezésére,amihez már tényleg kicsi hiányzik....Várok arra,hogy kimondhassam végre a boldogító (!) igent annak,aki akarja is,nem csak hiteget,egyszóval Neki...Várok az anyaságra, vágyva várok rá,még mielőtt kifutnék az időből...Várok valami ragyogó csodára,bármire,csak jöjjön már...Advent közeleg,így aztán meg különösen is vágyva várok....Úgy látszik,örökös várakozás az egész élet...Már csak a türelem hiányzik....Napi imatéma...(Mindennapi imatéma)....

az otthon...

Bátyám kedvese fényképezte le a "csupán" 490 km-re levő szülőfalumat,és amint beállítottam borítóképnek,elöntöttek a könnyek..Szégyen,nem szégyen,nehezen maradok kemény,ha arra gondolok,hogy az otthon tényleg ott van,ahol szeretnek...Záporoznak a könnyek,még most is,de muszáj leírnom...Mert nincs ettől jobb hely a világon sehol.Voltam Velencében,Svájcban,láttam a Mount Everestet is,de soha Ilktől szebbet és szívemnek kedvesebbet nem! Azt hiszem,a szívem örökké Ilken ragadt...És ez így van rendjén...

EGY a szükséges dolog. Elég baj,hogy sokszor kimegy ez a fejemből. Ha többet agyalnék azon,hogy mi lehet Isten terve az életemmel vagy épp a majdani házaséletemmel...biztosan nem fájna úgy,ha megszólnak. Nehéz félretenni az emberi sérelmeket.Nehéz úgy készülni akár egy áhítatra is,hogy abban ne legyenek ott a sértődött indulatok. Pedig EGY a szükséges dolog. De a két asszony közül ezt is csak az egyik tudta.Remélem,én olyan asszony leszek,aki soha nem fogja elfelejteni,mi ez az EGY...

Csak Istennél...

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Zsoltárok 62.2

Valóban? Valóban. Vagyis...vannak pillanatok,amikor úgy érzem,máshol is képes vagyok elcsendesedni.De az csak ideig-óráig tart.Nekem pedig soha nem volt elég semmi,ami ideig-óráig való volt csupán.Ilyen témában-talán-nem szégyen,ha mohó vagyok.Templomban,temetőben,szerelmesem pillantásában,a meleg baráti kézfogásban,bárhol,csak legyen benne Ő is.Mert ettől félek a legjobban:olyan helyen keresni a boldogságot,az állandóságot, a nyugalmat és a csendességet,ahol Ő nincs.Isten nélkül üres és lapos minden.Isten nélkül valóban az van,amit a prédikátor is ír:"Minden hiábavalóság."Fáj ez a szó.Hiábavalóság.Fáj,ha valamit hiába mondok,teszek,érzek.Ettől nagyobb ürességet ritkán éreztem.Néha a csendben is üresség van.Egészen addig,míg egy erő meg nem tölti ezt a vákuumot.Valamivel,ami megmarad.Ami nem csak ideig-óráig az enyém,hanem el is raktározhatom.Luther nagy kérdése volt: Wie bekomme ich einen barmherzigen Gott?(Hogyan jutok el a kegyelmes Istenig?) Azóta eltelt jó pár száz év,de a kérdés ott feszül mindenkiben,aki keresi Őt.Hogyan lehetek még közelebb Hozzá? Egyedül hit által,szava és Lelke segítségével.Mely betölt.Ha betölt.De jaj nekem,ha mégsem.Mert akkor aztán minden hiábavalóság.Én már tudom,hogy jutottam el a kegyelmes,irgalmas Istenig.Azt is tudom,hogyan maradhatok meg Benne,Mellette,Általa.Néha mégis olyan nehéz.De tudom,hiszem,vallom: Egyedül Istennél csendesül el lelkem,egyedül Tőle kapok segítséget.Máshonnan hiába várnám,máshol hiába keresném a csendet.Máshol hiábavalóság.

Köszönöm,Kegyelem Istene,hogy Te vagy a ragyogó Fény,Aki minden sötétségen átragyogsz! Köszönöm,hogy a félelem és csüggedés sötétjéből Rád mindig feltekinthetek! Legyen Tiéd a dicsőség most és örökkön!

Garou,a nagy

Fele-barát...

Az idővel valóban minden megváltozik. Ebben a változásban van azért derű is. Példának okáért,amikor egy felebarátról kiderül,hogy lehetne jó barát is,mert élvezed a társaságát,érdekes és kellemes embernek tartod.Csakhogy fiú.És köztudott a közhely: fiú és lány között barátság nincs.De "fele-barátság" van!"Nem tudod,mit hoz a holnap,nem tudod,mi lesz veled"-hogy a sanzont idézzem,és biz'így van ez!Én azért reménykedem abban,hogy ami jól indult,jól is folytatódik majd.Csak az a nagy szám...azt kéne visszafogni...És tényleg hallgatni,amikor annak van ideje....Csak tudnám ""megérezni",mikor jön el az az idő...