Bátyám kedvese fényképezte le a "csupán" 490 km-re levő szülőfalumat,és amint beállítottam borítóképnek,elöntöttek a könnyek..Szégyen,nem szégyen,nehezen maradok kemény,ha arra gondolok,hogy az otthon tényleg ott van,ahol szeretnek...Záporoznak a könnyek,még most is,de muszáj leírnom...Mert nincs ettől jobb hely a világon sehol.Voltam Velencében,Svájcban,láttam a Mount Everestet is,de soha Ilktől szebbet és szívemnek kedvesebbet nem! Azt hiszem,a szívem örökké Ilken ragadt...És ez így van rendjén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése