2014. február 13., csütörtök

2014. február 12., szerda

Teréz anyától

Teréz anya: A hallgatás értéke

  •  
"Uram, állíts szájam elé őrséget,
és ajkam kapujához rendelj védelmet"
(Zsolt 140,3)

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.
a hallgatás szelídség.
A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítész, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.
A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.
A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.
A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő
neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.
A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"
a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)

www.kaposvarmost.hu egyik számomra kedves blogbejegyzése

"Ha elváltok, még órákig érzed. S mikor újra meglátod, meglep. Olyan, mintha mindig elfelejtenéd, s aztán mikor meglátod, újból beleszeretsz. Újból és újból első csókot kapsz. Talán ezért nem szűnik a feszültség." 
(Fekete Hajnal)

2014. február 8., szombat

Pápa után,újra itt

Olyan szinten feltöltött ez a majdnem egy teljes nap a Drágáimmal, hogy ez a dallam fejezi ki leginkább a hangulatom! :) És hamarosan újabb napok, csaknem egy teljes hét jön majd, amikor még több ölelés, még mélyebb baráti beszélgetések, még több Szerelmemmel töltött idő lehet enyém! A távolság megtanított értékelni a kapcsolataimat. Hogy nagyon kell szeretni, erősen kell ölelni, szorítani, bátorítani a másikat, de soha túl görcsösen vagy szorosan, hisz meg kell hagyni a másik mozgásterét is. Nagyon jó volt újra látni, átölelni fogadott Öcsémet, Csepit, Janezt, Tamást, és külön öröm volt "beesni" egy fél napra az én Kincsemhez, átölelni, és újra (már sok ezredjére) a szemébe nézve közölni vele, mennyire szeretem. Éppen egy éve, tavaly február első napján költöztem el Kaposvárra, nagy könnycseppek és sóhajtások követték utamat ide. És eltelt egy év, nagyon sok dologban megváltoztam, de alapvető jellemem nem változott, láttam sok dolgot, de egyre inkább azt érzem, hogy a város nem nekem való. Hiányoznak ezek a nagy ölelések, jó dolog az egyedüllét, tényleg az, de nem hosszú távon. Magamra találtam, most aztán szeretnék családot találni, Kedvesemmel, pici babával, babákkal, ha Isten is jónak látja. Ahogy járok itt a városban, sokszor azt érzem, senki nem ért meg. Beszélgetések, tanácsok, sajnálkozások, és mégis: mintha falra hányt borsó lenne. Aztán jön egy telefon, egy mindennapos, mert jaj nekem, ha nem tudatom hogylétem az én jó anyámmal, és máris minden félelmem, fájdalmam, honvágyam elszáll a hideg téli széllel... :) Áldom Istent, hogy így támogat egyedüllétemben, társas magányomban! Köszönöm!

2014. február 1., szombat

Megbékéltünk...

Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon. Bizony, ostoba voltam és igen nagyot tévedtem. ........... Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni.
1 Sámuel 26,21.25. 

Őszi borongós

 Minden, mi emberé, szélfútta hatalom. Ma tiéd, holnap enyém, ingatag alapon. A kicsiny naggyá vágyik, a nagy újra gyermek lenne, örül egyik...