Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Galata levél 5,13.
Nem véletlen, kedves testvéreim, hogy az 5. fejezet végig az igazi szabadságról szól. Pál az elméleti tanítás után rátér a gyakorlatban történő alkalmazásra. Krisztus szabadságra szabadította fel övéit, de ezzel a szabadsággal ÉLNI kell, nem pedig visszaélni azzal!Az Isten Lelke által vezetett ember minden időben, minden történelmi korban rá kell döbbenjen arra, mit is jelent ez a szabadság Krisztusban.
Szabadságra lettünk elhívva. De mit jelent ez a gyakorlatban, életvitelünkben?3 gondolatban, 3 rövid pontban szeretnék most rávilágítani, hogyan élhetünk helyesen, hitelesen Istentől nyert, Krisztus által hitben megtapasztalt szabadságunkkal.
A szabadság hivatás.A szabadság küzdelem.A szabadság szolgálat.
1.) Krisztus a lehető legtisztább példáját adta annak, hogyan lehet Istennek tetsző módon élni szabadságunkkal. Ebben áll a mi hivatásunk. Mert a mi szabadságunk egyben hivatásunk is: kihívás és elhívás egyben.Isten kihívott minket Lelke által a bűn fogságából, szorításából. Ezáltal felszabadulhattunk mindattól, ami megkötözte életünket, ami elválasztott minket Istentől. Annak felismerése, hogy már összeroskad az ember bűnei nyomása alatt, elvezethet odáig, hogy rádöbben: van Valaki, akinél leteheti élete megannyi nyomorúságát.
Hivatásunk azonban nem csupán a bűntől való elfordulásban áll, hanem a Krisztushoz való odafordulásban is. ez az elhívás. Az egyik gyülekezetben egyre többet megfordult a börtönből csak nemrég kiszabadult fiatalember. Ő felismerte az egyetlen szabadulást, az igazi szabadságot. Egy-két gyülekezeti tag láthatóan nehezen fogadta be a férfit, de ő a legjobb utat, a legjobb részt választotta, a krisztusi utat.2.) Hivatásunk felismerése azonban korántsem ilyen könnyen megy. Az emberi élet nem egy automata, ahova bedobjuk a bűnt és máris megkapjuk a bűntelenséget!
A szabadság, mely hivatás életünkben, egyszersmind küzdelem is. A reformátori tanítás alapján pedig állandó küzdelem, ahogyan Luther is mondja, és ahogyan mi is valljuk: az ember egyszerre igaz (megigazult) és bűnös. Megöldökölte magában az ó embert, hogy teret engedjen az új embernek. Hogy többé ne kelljen a bűn hatalma alatt vergődnie, szenvednie!Ám a lélek örökös harcban áll a testtel. Mert hiába kész a lélek, ha a test erőtlen. Szabadságunk örökös emberi harcot, küzdelmet jelent.
De nyugtat a tudat, hogy küzdelem nélkül nincs szabadság. Maga Isten adja mellénk Lelke erejét és vezetését, hogy meg tudjunk maradni e küzdelemben, hogy mi is ki tudjuk mondani: Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok csak igazán erős, mert az ÚR az én erősségem!3.) A szabadság hivatás és állandó küzdelem. De még ennél is több! Mert szabadásunk mit sem ér, ha nem szolgálunk általa mások felé! Ezért a szabadság szolgálat is. Hit által való, egymás közötti, szeretetteljes szolgálat. A diakóniában jelenik meg ez a szolgálat a legszebb formában: a szabad ember, a krisztusi ember örömmel és hűséggel tud szolgálni mások javára és épülésére. Mert a szabadság, melyet megtapasztal, mellyel élni tud, de visszaélni sosem, felszabadítja őt a krisztusi szeretet megélésére, gyakorlására.
Ő az, akivé Isten mindnyájunkat formálni szeretne. Ő az, aki „szívét osztja szét”, hogy szolgálata által ő maga is meggazdagodhasson. Így tesz készségessé minket a Krisztusban megélt szabadság arra, hogy a másik emberért is szolgálatot tudjunk vállalni.Mert a szabadsága megélt hivatása kitartó küzdelemés a másokért való szolgálat életünkben.Ebben erősítsen meg minket a hatalmas, erős Isten!Ámen.
