Nem lehet fenn maradni a hegyen. Nem lehet rögzíteni a pillanatot, sem görcsösen benne maradni abban a csodás érzésben, melyből nem akarsz kijönni. Talán te is azt mondod, amit Péter mondott Mesterének: Jó nekünk itt lenni. Hát maradjunk! Sátorozzunk le itt, ne menjünk el innen, mert itt tökéletes békesség, öröm és ÉLET van. És ez csak a miénk. Nem kell osztozkodnunk rajta.
De le kell menni a völgybe. Le, a lélektől lélekig terjedő emberi viszonyok közé. Továbbadni azt a fényt, azt a belső ragyogást, melyből a három tanítvány is részesedhetett Isten kegyelméből. Nem lehetsz tovább az öröm magaslatán. De honnan lesz erőd elindulni? Hát nem hallod? Maga Isten mondja: Ez az én szeretett Fiam, Benne örömöm telik, Benne gyönyörködöm. Ha rá hallgatsz, lesz erőd. Kapsz elég erőt, hogy foglalkozhass magadon kívül a többiekkel is. Hogy felemelj másokat a szomorúság porából, a csüggedésből, hogy vigasztalj, simogass, szavakkal vagy kezeddel. Merj elindulni a völgybe!
A mai szolgálat élménye, életem első nőszövetségi közössége után. Nagyon hálás vagyok az elkészített alkalmakért. Imáimban hordozom a kaposváriakat (is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése