Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.

Egész héten ez az egyetlen igevers van a fejemben, sőt:a szívemben. Olyan hirtelen és könnyen el tudunk magunktól engedni dolgokat, érzéseket, embereket. Persze nem mindenkinek megy ilyen könnyen. Na meg ugye annyi de annyi minden egyébbel lehetne folytatni ezt a mondatot: nem bocsátlak el, amíg... Jákób nagyon akarta azt a bizonyos áldást. Meg is kapta, el is nyerte. Mert semmi másra nem vágyott ott és akkor. Számára nem volt kérdés, mitől lesz teljes az élete. Isten áldása kell, de az nagyon, mindenek előtt! És tusakodott, teste fájdalmáig. És győztes lett. 

"Győztes leszek, csak légy, Uram, velem!"