A kép mellé a gondolat a ferencvárosi evangélikusoktól való. Ma van a számomra legkedvesebb napja a húsvéti ünnepnek. Kinn borús az ég, tegnap egész nap esett az eső, az én szívem mégis csendes, békés, nyugodt. A Nagyszombat csendje van bennem is. Valamiért mindig ez volt a kedvencem. Bár gyászoltak, gyászolunk, mi már tudjuk, hogy az öröm következik. És ahogy Jézus mondta, mi is mondjuk Vele együtt: Atyánk, a TE kezedbe tesszük a lelkünket. Lelkünket, életünket, örömeinket, gondjainkat, mindent de mindent egyedül a TE kezedbe. Szép ez a mostani ünnep! Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora ünnepén én szolgáltam a templomban, szószéken állva. Semmi máshoz nem hasonlítható érzés volt úgy szólni, hogy közben egyre csak azon járt az agyam, áldja meg Isten Lelkével azt, amit szólok. Épüljek én is, mások is belőle! Nagyon szeretek készülni az igehirdetésekre. Olyankor minden kikapcsol, eltűnnek a kérdések, marad a csend és a reménység, hogy jön a Lélek és adja számba a szavakat. Számba és szívembe, mert annak kell megszólalnia, amivel csordultig van a szívem! Nem a saját életem ügyeivel, hanem az Isten népét érintő ügyekkel! Ami épít mindannyiunkat. Áldott ez a mostani ünnep is. Hálás vagyok érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése