Bárcsak...

A tegnapi Nőszövetségen én szolgáltam a 2 Korinthus 6,1-10. versek alapján. És az igehirdetés egyik központi szava a "bárcsak" volt. A végén, a beszélgetésnél persze nem úsztuk meg azt a kérdést, hogy a mi életünkben most mi ez a bárcsak...?... Érdekes, hogy ezen nem is gondolkodtam... Mert miközben készültem a szolgálatra, persze végiggondoltam, mennyi bárcsak volt az én életemben is, de hogy most mi ez a bárcsak, hogy mihez kötődik, hát azt nehezen tudtam behatárolni. Aztán azt feleltem, ami a valódi bárcsak jelenleg az életem ezen szakaszában: "Bárcsak a további, előttem álló hónapok is annyi örömet és áldást hoznának nekem, mint eddig!" Mert ez most az, ami leginkább foglalkoztat. Mert az elmúlt másfél hónap nagyon áldásosan telt. Megismertem már jó néhány gyülekezeti tagot, az Alfán is részt veszek és nagyon szeretem látni, hogyan nyílnak meg "idegenek" az Isten ügye előtt. A temetési kántorkodás pedig már az első alkalom óta folyamatosan egyre több erővel és bizonyossággal töltenek el. Nagyon szeretek itt lenni, közöttük. És most, hogy lassan tényleg itt a tavasz, tervezem, hogy körbejárom ezt a csodaszép vidéket. Kaposvár nagyon szép város. De még szebb, ami körülöleli! Lesz mit megnézni.