Ézsaiás 57.

 

Füle Lajos

Értelme sincs talán még, meglehet,

hogy csendben veled beszélgetek.

Pedig, amíg formálnak ős csodák,

őrt áll nekik s neked a nagyapád,

s kérdezgeti a nagy Titoktudót:

milyen leszel, nagyon vár, csöpp utód?

Miből szövi lényednek szövetét

szellem, anyag, test-föld és lélek-ég?

Áldás leszel? Szelíd dal, halk derű?

Katáng szemű vagy gesztenye szemű?

S milyen nemű? Fiú, lány? Mondd, ki hát?

Sudár fa, vagy lehajló kis virág?

Akármilyen s akárki is leszel,

de küldetést hozol… Hiszem… hiszem!

Füle Lajos: Unoka-vallató

Meg van írva

 

Szent harcunkban, mely ránk van bízva itt,
Ki fog megállni, győztes vaj‘ ki lészen?
Reánk zúdítja ádáz hadait
Bősz ellenségünk álnokul s merészen.
Erő mit ér, mit ér a bölcsesség,
Ész és tudás e harcban nem elég,
Csak egy a fegyver, mely a küzdést bírja,
A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“

Ó nézd, miként küzd Mesterünk vele,
S meggyőzi a kísértőt a pusztában,
Mint veszt csatát ádáz ellenfele
Ott az utolsó nagy haláltusában!
Csodálatos, példátlan küzdelem,
Mocsoktalan, felséges győzelem!
Mi volt, mi Sátánt megfutásra bírta?
A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“

Dicső Urát híven követve küzd
a kis sereg, mit vérével megváltott,
Bűn és kísértés száz veszélye közt
Halad tovább, meggyőzve a világot.
Mi tartja fenn az Úr kis csapatát?
Mi ád erőt, megnyerni a csatát?
Mi az, mi küzdni, győzni megtanítja?
A Lélek éles kardja: Meg van írva!“

Szólott az Úr – s a csillagezres ég
Ím létrejött a semmiség ködébül,
Szól majd az Úr – s tűzláng között elég
Ez a világ és romjain új épül.
Ily szónak ellenállni hát ki mer,
Melytől világok lesznek s múlnak el? !
Boldog, ki remélve, várva, bízva,
Erősen áll e sziklán: „Meg van írva!“

Isten maga mondá ki az Igét,
S ki elveti, Istent csúfolja meg,
Higgy az Igében, s oszlik a setét,
S fut a gonosz, ki úgy óhajtja veszted.
De megbotolsz, s el is bukol hamar,
Célt és irányt sötét homály takar,
Előtted örvény szörnyű torka nyitva,
Ha nincs veled e fáklya: „Meg van írva!“

Ne hidd, hogy tán Istent szolgálhatod,
Ha nem Igéje kormányozza lelked!
Amíg szava szívedbe nem hatott,
Távol vagy Tőle, sőt még meg sem lelted.
A hit számára nincsen más alap,
Az Ige csak, mely volt , van és marad,
A szolgálat azokra van csak bízva,
Kik ettől el nem állnak: „Meg van írva!“
*
Isten trónjánál áll a szent sereg,
Fehér ruhában, pálmaág kezében,
Kies mezőn, hol hűs forrás cseveg
Legelteti a Bárány őket szépen.
Üldözte egykor Sátán vad dühében,
De hittek ők az Isten Igéjében,
Mint győztesek szálltak alá a sírba,
S végső szavuk is ez volt: „Meg van írva!“

 

Kühn B. után németből Vargha Gyuláné

Az Úr csodásan működik

 Nincsenek véletlenek. Minden hónap első hétfőjén hókezdő istentiszteletet tartunk a diákoknak templomunkban. A tanév utolsó hókezdő hétfőjén is összegyűltünk, ahol az igehirdetés előtt mindig van egy digitális evangélium, kép vagy videóklip. Most én voltam egy képpel, amin pipacs és búzavirág, a két kedvencem látható. Sose tudom, vagy csak nagyon ritkán, mi lesz az igehirdetés témája, de most nagyon jól jött ki, mert az igehirdetésben is szerepelt egy történet, virágokkal. Nincsenek véletlenek. Jön Isten és felnagyít valamit, emlékeztet, rámutat arra, hogy az Ő kezében minden olyan szépen egybesimul, illeszkedik. Nem kell görcsölni, mert nem a karma, nem a sors, hanem egyedül Isten oldja meg, ami emberileg kérdéses, titokzatos vagy nehéz. Köszönöm, Uram, ezt a mai élményt, már sok ilyet adtál! Hálás vagyok érte, Érted! 💓

Pásztornak lenni....versrészlet Ürögdi Ferenctől

 Pásztornak lenni - tudod mit jelent?

 Szeretni hívőt és istentelent,

 Törölni könnyet, s adni kenyeret,

 Imádkozni nem tudni eleget,

 Remélni ott, hol más sincs, csak közöny,

 S hirdetni, hogy fény van túl a ködön,

 Pásztornak lenni - tudod mit jelent?

 Első bűnösnek lenni idelent,

 S kegyelmet venni csak kegyelemért,

 Hogy megszűnjék az örökös miért.

 A pásztor-törvény: bár bűnös vagyok,

 Uramról mégis áldva szólhatok!

 A pásztor hős lesz, ha erőtlen,

 Az éhezés tőle nem idegen,

 Mezítelen, ha kell, vagy bujdosik,

 Alázatra ő mindig így szokik.

 Szidalmazásra hallgat, s nem felel,

 Urától mindent jó szívvel vesz el.

 Ha ünneplik, Istenre rámutat:

 "Kegyelméből jártam meg az utat,

 Minden dicséret csak Őt illeti,

 Én csak szolgája voltam Őneki"

 De tudja jól, kinek van, adatik,

 S ki kevesen hű, sokra bízatik!

Jézus fái 💚

 

Bízz!

Forrás