Tavasz

 

Laci atyától

 A szívünkbe írott törvény, a kapcsolat. Szeretetkapcsolat Istennel, másokkal és önmagaddal. Vagy mindhárom, vagy egyik-másik, de enélkül nem lehet élni.

A kiszipolyozás

 Isten nem engedi meg azt, hogy mindent és mindenkit határtalanul kiszipolyozzunk.

Steinbach József püspök

Bántja a fülem ez a szó. Pedig rég ismerem. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen az, amikor az embert kiszipolyozzák. Egészen addig fel sem tűnt, hogy velem is ez történik, amíg egy hittanosom édesanyja el nem kezdett mesélni az energiavámpír emberekről... A korábbi években természetes volt, hogy mindent odaadok magamból a másiknak. Bárki kért bármit,adtam első szóra. Mára, majdnem 36 évesen végre megtanultam nemet mondani. Nemet egy telefonhívásra, nemet egy sokadszori "még kellene egy kevés pénz" lejmolásra, nemet a kihasználó, kiszipolyozó emberekre. Eddig mindig a másikat néztem, idén megfogadtam, végre magamat is szeretni fogom. Mert ez nem önzés. Ez egészséges. És továbbra sem szeretem ezt a szót, hogy kiszipolyozás. A világ tényleg ezt csinálja. Rengeteg ember ezt csinálja. Bár egyre többen megtanulnának nemet mondani! Aki ismer, tudja, hogy alapjában véve nem változtam. Gimisként, egyetemistaként is olyan habitusom volt, mint amilyen most is van. De tisztábban látok. Nem sokkal, de azért tisztábban. Változatlanul segíteni fogok ott és akkor, ahol és amikor tudok. De mindeközben nem felejtem el szeretni magam. Szeretni annyira, hogy ne nézzenek teljesen baleknek! ☺️

 

Karantén után

Olcsó kis ajándék saját magamnak a nyomorúságos,mégis tanulságos karantén végén/után. ☺️👏

 

Isten Országa

 Egy ötödikes hittanosom házija. Nagyon tetszik.

Normális emberek

 Jön majd a könyv is. De addig....

Karantén

Péntek óta karanténban vagyunk. A férjem, a lánya és én. Bezárva 55 négyzetméteren. A lány pénteken lett pozitív, a férjem ma reggelre, az én tesztem meg csak holnap készül el, de se íz, se illat, semmi. Csak a szűnni nem akaró fejfájás meg ez az érzékvesztés. Érdekes helyzet. A férjem alig beszél hozzám,pedig össze vagyunk zárva. Egyébként se beszél sokat hozzám, mert szerinte én túl sokat fecsegek (van benne igazság), de most 3 napig még beszélni se volt ereje, kedve. Napokig szenvedett a lázzal, most végre jobban van, már nassolni is van kedve. A lány persze hamar túltette magát a covidon, beszél egész nap, intézkedik, a szokásos, mint egy gyorsan gyógyuló 16 éves. Mi meg itt szenvedünk. Hiába, tényleg mindenki másképp reagál erre a járványra.